FIÚK (Fischer Iván Új Karmestereket mutat be) című sorozatunk következő részében a Fesztiválzenekarhoz oboaművészként és karmesterasszisztensként egyaránt kötődő Victor Aviat vezényli együttesünket. Hangversenyének szólistái a Végh Sándor Verseny győztesei, Sebők Erika és Clément Noël. A koncert színes programja, benne egy bécsi klasszikus és egy romantikus szimfóniával, illetve a 20. század derekán íródott kamarakoncerttel ideális lehetőség egy fiatal dirigensnek, hogy művészetének több oldalát is megmutassa a közönségnek.
Mozart „Linzi” szimfóniájának keletkezéséről magától a komponistától értesülünk: 1783-ban felesége, Constanze társaságában Salzburgba utazott, hogy kiengesztelje apját, aki nem nézte jó szemmel házasságukat. Bécsbe hazatérőben megálltak Linzben, ahol a zeneszerető Thun grófi család vendégszeretetét élvezték. Ez alkalomból Mozart hangversenyt adott, ám mivel nem volt nála erre alkalmas szimfónia, „sebtében” komponált egyet. Derűjével, a fények és árnyékok játékos kontrasztjával, megható szerenádmuzsikájával, elragadó humorú menüettjével és fergeteges zárótételével a mű előkelő helyet vívott ki magának a zenekari repertoárban.
Az akkor már nagybeteg Arthur Honegger kései, fuvolára és angolkürtre komponált kamarakoncertje 1948-ban keletkezett. Szőllősy András szerint a darabbal a szerző „leglírikusabb, legkiegyensúlyozottabb művét alkotta meg”. Magyar monográfusa kiemeli a két szólóhangszer meghitt párbeszédét az első tételben, a második tétel romantikus álmodozó hangját és a finálé kedves ötleteit.
Az 1. szimfónia Schumann-nak nem az első kísérlete a műfajban. Fiatalkori g-moll szimfóniája a maga idején nagy sikert aratott szülővárosában. Az 1. szimfóniát a mára már elfelejtett Adolf Böttger verssora inspirálta: „Im Tale geht der Frühling auf” (A völgyben éled a tavasz). Innen a darab címe, a „Tavaszi” szimfónia.